szeredi Ambrus Noémi

Textil-míves
Textilbe álmodott mesés virágvilág

Megjelenése, habitusa különlegesen finomra hangolt lényt sugall. Úgy jár-kel, beszél, tevékenykedik, mintha múlhatatlan szeretettel óvná mindazt, ami szeme, lelke, keze ügyébe kerül. Mindent észrevesz, gyűjt, és éleszt újjá, menthetetlennek látszó anyagokat, tárgyakat varázsolva át valami mássá… egy letűnt, boldogabb kor világáról mesélő lélek-múzeummá…

Munkásságát ez idáig az IPOSZ külön díjával, valamint az Artium Amatőr Iparművészeti Országos Fődíjával részesítették elismerésben.

Erdélyi Lili Ada: - Évek óta újra meg újra rácsodálkozom lényedben arra a szelíd, halk szavú, fáradhatatlan, termékeny művészre, aki három gyereket nevelve, klasszikus háztartást vezetsz, eljársz dolgozni, sportolsz, rendszeresen kirándulsz, és míg évente többször magad is kiállítasz, rendezvényeket szervezel, őszinte érdeklődéssel gyakran veszel részt más kortárs művészeti eseményeken is. Még laikus szemmel is fölmérhető, hogy a te alkotásaid igazán elmélyült, időigényes, aprólékos munkával készülnek. Hogyan tudsz ennyit „termelni” ilyen pezsgő életforma mellett?

szeredi Ambrus Noémi: - Jómagam eleve nagy társasághoz szoktam, nagycsaládban nevelkedve. Testvéreimmel – akikkel mind a nyolcan a Bakáts téri Schöpf-Merei kórházban jöttünk világra — mindig, mindenben csak többes számban tudtunk gondolkodni, érezni, cselekedni. Természetes, hogy azóta is az élet minden területén motivál bennünket a közösségben való együttműködés. Lett légyen az a művészet, vagy épp egymás segítése, támogatása, minél szélesebb körben. A saját három gyerekemet – Borkát, Boldizsárt, és Virágot - is ez az elv mentén szeretném terelgetni. Lánykoromban otthon, igen kedvemre való feladatom volt, ruhákat kreáltam a testvéreim számára.

ELA: - Már ez jelezte volna a textiles jövőt?

sz.A.N .: - Egyértelműen. Örömöm volt abban, hogy őket öltöztethettem s a varrógéppel is jóban voltam. Amikor aztán pályaválasztásra került a sor, a VIII., kerületbe vezetett a sors a Kulich Gyula Ruhaipari Szakközépiskolába. Az igazán felvillanyozó izgalmat már ott, a rongyos zsákok színes, változatos kincsei jelentették. Közben az Irányi utcába jártam Korga mester rajzkörébe, hogy képességeimet tudatosan fejleszthessem. Aztán, mint legtöbben a Képző-és Iparművészeti Főiskolára álmodtam magam én is, ám a Tanítóképző rajzszakán „ébredtem”, amit persze szintén szerettem, hiszen Bálványos Huba és Kardos Mária voltak a mestereink. Aztán adódott egy nyelvgyakorló esztendő is a tengerentúlon, Ámerikában. Hazatérvén belekóstolhattam két és fél évre a tanításba is, míg férjhez mentem és megérkezett első babám Borka… És milyen gyönyörű, vele együtt jött az a dramaturgiai fordulat, mely véglegesen a művészet útjára terelt! Ahogy a gyerekeim születtek, az ő szükségleteik ihlettek, sarkalltak a varrógéppel való folyamatos alkotásra. Fontos volt a lelkemnek, immár miattuk, és értük, hogy meseszép, egyedi legyen a takarójuk, kispárnájuk, ruhácskáik. Aztán jöttek az ő kedvenc meséikből a tarka-puha faliképek, egyik ötlet hozta a másikat. Szóval a gyerekeim lettek a múzsáim!

ELA.: - Gyakran találjuk pedig úgy, hogy a legtöbb nő életében pont akkor stagnál az alkotás, amikor kicsik a gyermekei, hiszen kevés szabadidő adatik mellettük.

sz.A.N.: - Ennek épp az ellenkezőjét erősíthetem csak meg. Egyszer a kisebbik lányom álmodott meg egy óriás pávás faliképet, amit azonmód meg is rendelt magának. Épp ezt azonban, mindjárt az első kiállításon többen is szerették volna megvenni, Csakhogy, mivel ezt Virágocskának készítettem, nem eladó. Így komoly megrendelésre próbáltam valami nagyon hasonlót reprodukálni. Ám ez nem is olyan egyszerű, hiszen a rongyos-zsákból varázsolva, megismételhetetlen, egyszeri kincseket dolgozva bele a képbe, egyazon téma százszor századjára is egyedi darab lesz.

ELA.: - Mennyi ilyen „kincses-zsákod” gyűlt össze?

sz.A.N.: - Rengeteg! Nálam ugyanis múlhatatlan a rongymánia. Hogyne, hiszen telis-tele vannak misztikus, rusztikus gazdagsággal, ami folyamatosan szárnyalásban tartja a fantáziámat. Ezzel együtt a szakma művészileg decensnek ítéli a textil-képeim világát. Igazuk lehet, merthogy én nem is akarok „polgárpukkasztó” lenni. Sokkal inkább szépanyáink boldog békekorszakát kívánom megidézni a magam lelkén át. Ezt szolgálja a „rongymánia” is; a kiselejtezésre ítélt csipkék, kopottas bársonyok, öreg selymek, kárpitok, kézimunka-foszlányok… Ezek a lélek-, és emlékdarabkák teszik oly egyedivé és személyessé ezeket az alkotásokat.

ELA.: - Tudom, hogy mára már keresett kiállító lettél, sok exkluzív meghívással és látogatottak is ezek a rendezvényeid. Mégis, mutatkozik-e rá elegendő fizetőképes érdeklődés is, hiszen mégiscsak az az igazán üdvös a művész számára, ha alkotásai eltartják?

sz.A.N.: - Ettől a témától mindig szemérmes vagyok, sokrétű is rá a válasz. Nagyon nehéz árat szabni a lelkem részeire. Ráadásul egyik művem sem darabáru, nehéz tehát „fogyóeszközként” határozni meg az értékét. Az is tény, hogy talentumaim között az üzleti érzékkel egyáltalán nem dicsekedhetem. Mindenesetre a majd' negyedszázados alkotói időszak alatt a közel 100 kiállítás, ami mögöttem van, mindenképpen igazolja az érdeklődést. Ilyenkor mindig jelentkeznek is megrendelők. A korábbi „takarós-korszakom” után, a gyerekeknek szánt falvédőimen továbbra is jelen van a természetet idéző növény-ornamentika a szecesszió stílusjegyeivel, a gyerekkor boldog színpompájában. S e korstílus bűvöletében ihletődnek és alakulnak a felnőttek érdeklődésére számot tartó műveim. Kollekciómban a polgári- és paraszti kultúrkör, a vallási ünnepek, a természet témáival ötvözve, a lelkem és az ujjaim összjátékából egy sajátos virág-világgá áll össze. Engem ez az alkotó folyamat fölszabadít, gyógyít, vigasztal a hétköznapok nehézségeiben is.

ELA.: - Belőled eredően, természetes, hogy alkotó teredben, otthonodban is, mint képeiden a „hajdan volt” korok emléktöredékei lepnek meg mesés varázslatokkal. Egyedi képi világod és szintén egyéni alkotói technikád okán sokféle közegben és másféle kultúrák miliőiben is bensőséges, otthonos hangulatot teremtenek a műveid. 2017 tavaszán erről is meggyőződhetett a közönség és Te magad is az Indiában, Delhiben rendezett tárlatodon. Ebből az élményedből készült számtalan fotód, egy szépirodalmi mívű naplód és talán érlelődnek már benned, műhelyedben ilyen ihletésű újabb bársonyos faliképeid, ahogyan te magad nevezted el műveidet…

sz.A.N.: - Nagyon sok izgalom előzte meg az utazást, és nagyon hálás lehetek a Sorsnak, hogy bepillanthattam ebbe a  mesés, színes, de nagyon nehéz, ellentmondásokkal teli világba. Textiljeim a Textil Hatalom vendégeiként képviselték a magyar, polgári tradíciókat, az európai hagyományokat és az én, egyedi Lélek-világomat is. A két bőrönd az elmúlt 25 év munkásságából válogatott 35 faliképeket rejtette: míves felületük, díszítettségük rokonítható az indiai pompa kedveléssel, tematikájuk az indiai ornamentikával. Nagy meglepetést okozott az Akt parafrázis: Modigliani textil-átirata. Kétség kívül ez a munkám és a frissen varrott "új" Páva volt a legnépszerűbb kiállított művem. A megnyitón a Craft Museum Igazgatója köszöntötte a vendégeket, nagyon barátságos, pompás este volt.

 Indiai ,színes élményeimet a legutóbbi textil-míves kurzuson már fel is használtam: a mintás anyagok készítéséhez nélkülözhetetlen indiai fadúcokkal elkészültek az első párnák, zsákok és sálak...

 Bár spirituális értelemben nem tudtam mély élményeket szerezni, de a vizuális emlékanyag még sokáig elkísér majd a hétköznapok és az alkotói munka során.

(A szerk.: a szeredi Ambrus név így helyes, mivel az ősi családi előnévben így szerepel.)

Noémi a számok szerint:

1966. 04.16. 33/6

Itt is, mint a honlap összes cikkéhez mellékelt elemzések, csupán rövid, publikus részletei a mátrix teljes kiértékelésének. Az alábbi néhány információ csupán a személyiség életútjának beigazolását hivatott alátámasztani.

Képéletében a domináns 6-osa, plusz még három 6-os jelentéstartalma első látásra beigazolja a művészeti hivatást, a színek, anyagok, eszközök, módszerek kreatív harmonizálásának képességével. Ugyanakkor íráskészséggel is bőséggel megáldott. Fontos számára a család, az otthon, a környezet, a település esztétikuma, békéje, nyugalma. Ugyanígy nélkülözhetetlen mindennapi biztonságérzetéhez, hogy szeretteiről gondoskodhasson és kapjon vissza ő is kellő mennyiségű és minőségű figyelmet, szeretetet, gyengédséget. Ennek hiányában csöndesen bezárul, miközben teszi a dolgát, hiszen ösztönösen és tudatosan is motiválja, hogy „jó ember” és jó anya szeretne lenni.

Három 4-ese szerint fáradhatatlan és maximalista, képes rengeteget dolgozni, tevékenykedni. Környezetében ő az erődítmény, mivel alapvető számára a biztonság megteremtése és megtartása szerettei számára is. Ez a jel mutatja kézügyességhez kötődő művészeti megnyilvánulását is, valamint azt, hogy sok vállalása és teendője rendben tartásához, képes rend/szerben látni, kezelni és jól szervezni dolgait. Mindehhez a sok 6-os átlagon felüli memória-kapacitással is segíti ügyei folyamatos felelősségteljes ellátását. Az 1-esek aránya nyitott, barátságos személyiséget mutat.

Az ún. telítetlen Szenvedély-sík, magas fokú szenzitivitásra utal, - a szintén hiányzó 5-ös miatti önbizalmi érzékenységgel - ami bővebben azt is jelenti (és meg is erősíti), hogy nagy szüksége van a folyamatos szeretetteli támogatásra, sikerélményekre.

A 33/6-os sorsfeladata szerint duplán megjelenő 3-as (ami mátrixából viszont hiányzik) arra utal, hogy a művészeti önkifejezésben, az „alkotások mögül” föltárhatja a lényét meghatározó, vágyott idealisztikus világképet. Ugyanakkor el kell fogadnia, hogy a külvilág ezzel nem azonos, tehát élete próbatételei során gyakorolnia kell a szóbeli, őszinte érzelmi kommunikációt, hogy egyértelműen érvényre juttathassa vágyait, szükségleteit.